A sószemcse-avagy a 3 tudatállapot 

Adler az ember három különböző tudatállapotát, három hasonlaton keresztül határozza meg 

-a kő a vízben, a sószemcse a vízben és a kendő a vízben.

A nyugati világban a kő a vízben a legelterjedtebb, különválasztva érezzük magunkat mindentől, ami körülöttünk van - nem érezzük az egységet a természettel, a teremtéssel.

A sószemcse a vízben ennek éppen a másik pólusa, ellenkezője, hiszen a só a vízbe kerülve feloldódik, míg a kő és a víz sohasem egyesül, addig a só és a víz szinte azonnal. Ez a hasonlat arra az emberre, vagy éppen megélt tudatállapotra vonatkozik, aki eggyé válik, feloldódik a környezetével, ez az "óceáni érzés" - mely mindannyiunkban mélyen rejlő vágyként van jelen. Megélhetjük az élet bizonyos pillanataiban, meditációban, a csend pillanataiban, ha egyedül sétálunk az erdőben, vagy a tengerparton sétálva, megfeledkezünk térről és időről, vagy ha önfeledten táncolunk.

A kendő a vízben az ideális tudatállapotot mutatja meg, hiszen mindenki lehet kendő, mely különböző mértékben engedi át az "óceáni élményt".

A megélt belső fejlődésünk az, ami meghatározza a kendő áteresztő képességét, van, hogy elhatárolódunk, mint a kő, van hogy eggyé válunk a környező természettel, hazatérünk és megélhetjük az egységet.

(Forrás: C., Riemann: Mély forrás, Kalocsa, 2004).